A versenyünk az úszással kezdődött ami nem úgy sikerült mint, ahogy szerettük volna, én személy szerint éreztem magamon az átmozgatás hiányát. Az úszás után következett a vívás. Tudtuk, hogy a vívás fogja igazán megalapozni a versenyt. Az elején egészen jól kezdtünk, ám én hamar elbizonytalanodtam a tudásomban – hiszen ez volt életem első felnőtt világbajnoksága -, és egy kicsit elbátortalanodtam, ami kihatással volt a vívásomra. Azonban Sacinak köszönhetően a végén még így is pluszba maradtunk, és 2 szám után a 7. helyről várhattuk a lovaglást. A lovagláson mindketten remekül teljesítettünk így a hibátlan pályánknak köszönhetően az 5-ös rajtszámmal állhattunk a kombinált számhoz. Saci remek futásával a 3.-helyen adta át a “stafétabotot”, amit sikerült a verseny végéig meg is tartanom.
A lovaglásom és a lövészetem kifejezetten jól sikerült, így ezeknek nagyon örültem, illetve a futásomat is könnyednek éreztem, ami jó előjel a következő – már a saját korosztályom beli- nemzetközi megmérettetéseire nézve.
Hatalmas élmény volt ez a verseny, úgy érzem rengeteg tapasztalatot tudtam gyűjteni és számomra hihetetlen volt, hogy sikerült a bronzérmet elcsípnünk.